2010. május 15., szombat

Gyémántkő by Szandi

A déli falon fény szűrődött be, ez a része volt a szobámnak ami teljesen üveg  volt. Hajnalodott. Drága férjem egy lexikont olvasott. Biztos érzi már rajtam, hogy ennyire izgatott vagyok. Már hogyne érezné amikor az én Szöszim különleges képessége, hogy érzi és manipulálhatja az érzelmeket. 

Elsötétült előttem minden, a mai nap harmadik látomása. Mind magamról szólt. Olyan mintha vak lennék, csak foltokat láttok, a jövőm bizonytalan, valami változás lesz a környezetemben. Közben Jasper egy nagy adag nyugalom hullámot küldött felém, de nem hatott. Nagyon féltem, féltem ettől a változástól mert úgy érzem hogy valami rosszat fog hozni magával. De inkább ne legyen igazam. A látomás itt megszakadt. Ezek a ritka látomások is azért vannak mert Jacob most épp nincs Nessie-vel. Éjjel-nappal vele van, még a széltől is óvja, de ez érdekes, hogy Ed megtűri a házában.
Egy aranybarna szempárt találtam magam előtt. Azokban a szemekben még mindig úgy ragyogott a félelem, a mérhetetlen szerelem, az odaadás és az el nem múló vágy. Több mint kétszáz éve nem hunyt ki ez a tűz.


-Drágám, jól vagy? Érzem hogy nagyon félsz és nagyon bizonytalan vagy?-persze, hogy tudja pont Ő ne lenne az aki nem tudná.
-Menjünk le beszéljünk a többiekkel.-álltam fel s adtam egy csókot szerelmem ajkaira. Ő rögtön elakarta mélyíteni csókunkat, de finoman eltoltam magamtól. Nehezemre esett, de most kell beszélnünk Carlise-al és a többiekkel.
-Hmmm..tudod, hogy most nem lehet. Szeretlek.- nyomtam ajkaim az Ő mézédes ajkaira.
-rendben beszüljünk velük, utána esetleg elmehetnénk vásárolni. Érzem, hogy Nessie na izgatott és nem fogja visszautasítani.-nézett rám egy huncut mosoly kíséretében.
-Szuper, akkor vásárolni megyünk utána.- de ez a lelkesedés nem volt a régi. Annyira hatalmába vettek ezek a látomások, hogy teljesen összezavarodtam. Régen ha ezt hallottam volna már rég letepertem volna Jaz-t.
-Carlise, Esme, Edward, Bella, Nessie, Rose, Emmett.
Ahogy leértem az étkezőbe, halkan lehívtam  a családom. Felesleges is lett volna kiabálni, hiszen úgyis meghallják.
A lépcső alján Edet és Bellát pillantottam meg.
-Nessie még alszik, hagyjuk aludni még.-ült le az étkezőasztal jobb oldalára Bellát ölébe húzva Edward.
Pár másodperccel később megjelent az összes családtagom. Carlise elfoglalta a családfő helyét balján Esme. Carlise megfogta anyánk kezét és rámosolygott. Apám jobb oldalán Bella és Edward ült. Majd leültem barátnőm mellém. Jazz csak mögém állt és vállamra rakta a kezét.Jazz biztatóan megszorította a vállam, de nem sokat használt. Rose és Em Esme mellett foglaltak helyet. Családom arcát fürkészve belekezdtem a látomásaimba.
-Érdekes látomásaim vannak, de az összes magamról szól. Semmit nem látok tisztán. Csak, hogy változás lesz. Méghozzá a környezettemben. Csak elmondtam, jó ha tudtok róla.
-köszönjük, hogy elmondtad édesem.-mondta Esme.
-De a változás nem mindig rossz és lehet, hogy azért nem látod tisztán a jövőt mert a vérfarkasoknak is köze van hozzá. Mondjuk Jacob elég sokat vendégeskedik nálunk.-mondta logikusan Carlise. Erre Edward felmorgott. Bella végig simít kedvese arcán, mire Ed szeméből rögtön eltűnt a düh és csak a tiszta szerelem áramlott testvérem arany szemeiben.
-Sziasztok!-jött le Nessie a lépcsőn egy nagy ásítást eresztve, majd Bella ölébe ült és egy nagy jó reggelt pusziban részesítette szüleit.
-Szia kincsem.-adott Bella is egy hatalmas puszit kislánya arcára.
-Nah mit csinálunk ma?-nézett rám boci szemekkel Nessie, majd hirtelen az ölembe ugrott.
-Hát...azt terveztem, hogy takarítunk meg takarítunk...-Nessie arca elkomorodott.- vagy inkább vásárolni lenne kedve a kisasszonynak?-csikiztem meg, mire ő jóízűen felkacagott.
-Imádlak Alice néni.-majd engem is részesített egy nagy pusziban.
-Na szaladj öltözz fel, a garázsban várlak.
-Rendben.és már el is tűnt az emeleten, még hallottam, ahogy variál hogy a kék vagy a rózsaszín felsőjét vegye fel.
-A kéket.-szóltam fel neki.
-Köszi.-nevetett fel.
-Édesem biztos minden rendben.-jött oda hozzám Esme.
-Persze anya.-mosolyogtam rá. Pedig semmi nem volt rendben.
Jasper ezt meg is érezte rajtam mert azonnal a karjaiba kapott és a garázsba indult. Beültettet az én drága kocsim anyósülésére.Majd eltűnt.
Egy másodperccel később Nessie-vel a kezében jött vissza. Nessie-t beültette hátra és bekötötte a biztonsági övet.Már előre láttam, hogy Nessie-nek ez nem nagyon nyeri el a tetszését és ki is fogja mutatni.

A nagy műsor után, miután Nessie "megbüntette" Jazz-t., gyorsan odaértünk a plázához. Nessie ma tényleg sokat vásárolt.
Úgy látszik ebben nem ütött az anyára és még az ízlése se rossz.
Már unokahúgom nagyokat ásított így jobbnak láttam amit ténylegesen is láttam, hogy ha hazaindulunk. Mert különben Edward kitekerné a keskeny kicsi nyakam ha az ő egy szem lányának bármi baja esne.


A csomagokat alig tudtuk begyömöszölni a csomagtartóba, így még szegén Nessie mellé és került néhány szatyor. Bele pillantottam családom jövőjébe, hogy vajon mit csinálnak, de nem láttam semmit. Először elkapott a pánik, de utána belegondoltam mi van ha a farkasok nálunk vannak.


-Drágám minden rendben?-kérdezte Jasper és végig simított arcomon.
-Semmi, csak belenéztem a jövőbe egy kicsit.-hirtelen az arca érzelemmentes lett, majd  értetlenül nézett rám.
-És? Mit láttál?
-Ez az, hogy semmit, de lehet a farkasok miatt.
-Így van, biztos Jake aggódott a mi kis unokahúgunk miatt.-hátrapillantottam Nessi-re békésen aludt. Megfogtam apró kezét kíváncsi voltam a pici lány álmára. Rólunk álmodott, a családjáról. Nagyon boldogok voltunk. A Cullen-házban ültünk a nappaliban, de most olyan máshogy néztem ki abban az álomban, mintha máshogy lennék boldog, vagyis ott is az voltam, de most másképp és a ruháim is furák voltak, divatosak de másik hirtelen felálltam és hatalmas hasam volt. Ijedten elkaptam a kezem. És viszketett a szemem.
-Édesem mi az, érzem félsz, de mitől?
-Én..én minket láttam vagyis a családot Nessie álmában, de most más volt minden. Nekem..vagyis nekünk...
-Mond már,
-Nekem nagy hasam volt.-suttogtam.
-Az lehetetlen.-suttogta maga elé.
Innentől nem szólt egy szót se, csak mégjobban nyomta a gázt. Az egész úton csöndesen ültünk a kocsiban, míg a Cullen-ház garázsához nem értünk.
-Viszem Nessie-t.-mondtam Jaspernek.
-Rendben én felviszem a csomagokat.
Kicsatoltam a biztonsági övét Renesmee-nek és ölembe vettem. Olyan jó érzés volt fogni. Egy gyermek. Ami nekem nem adatik meg soha.
-Szia Alice.Minden rendben volt?-vette el tőlem lányát Bella és ölelt meg.
-Szia. Persze. Nagyon sokat vásárolt, és mit ne mondjak a stílusa se rossz. Biztos nem tőled örökölte.
Erre Bella felnevetett.
-Drágám a ház összefog dőlni, a gyönyörű csilingelő nevetésedbe még a falak is beleremegtek.-kuncogott Ed és átölte kedvesét, majd adott egy puszit Renesmee arcára.

-Szia apuu.-csimpaszkodott apja nyakába, majd egy hatalmas pusziban részesítette.
-Szia tünderém.
-Megmutatthatom miket vettem?-csillogot fel Nessie szeme.
-Hát persze bogarom.-ölelte magához Edward, de jó apa lenne Jasper is. 
-Alice beszélhetnénk?-fordult felém Bella miután megkapta ő is a nagy pusziját.
-Persze.









Elindultunk az erdő irányába. Bella egy darabig futott, majd megállt egy kisebb tisztásnál és leült egy fatörzsre.

-Gyere beszélgessünk.-invitált, hogy üljek mellé.
-Valami gond van?- ültem le mellé, most egy kicsit megrémisztett mivel a jövőt sem látom és nem tudom, hogy mit szeretne, mivel a farkasok most is itt vannak az erdőben.
-Semmi gond, csak szeretnék egy szívességet kérni.
-Persze, bármiben segítek, hiszen tudod, hogy rám számíthatsz.
-Igen tudom.
-Nah és mi lenne az?
-Titokban vásárolnunk kéne mindenkinek egy-egy szép ruhát.
-Tudod van egy meglepetésem Edwardnak.
-Oké, segítek.
-Nos akkor indulhatunk?-álltam fel és leporoltam magam.
-Menjünk.-Visszaindultunk a házhoz, átöltöztünk és Bella piros Ferrarijával mentünk.
-Gondolom tudod, hogy Rose milyet szeret és a többiek is.-mosolygott rám barátnőm.
-Igen, Rose a merész darabokat szereti, míg Esme a kifinomult nőies stílust, majd Carlise a hideg színeket mint a többi fiú is.-soroltam fel.
-Tökéletes.-suttogta.
Megérkeztünk egy Seattle-i üzletbe. Bella most nagyon engedékeny volt, simán ráerőszakolhattam egy nagyon mély dekoltázsú ruhát.  
Viszont amikor rólam volt szó, és egy kicsit visszafogottabb ruhát választottam és Bella nem engedte a kezembe nyomott egy az övénél és Rose-nál is szebb ruhát.
Nem mondom azt, hogy nem tetszett, csak nem értettem, hogy miért nekem kellett a feltűnőbb ruha, ha Ő akar meglepetést csinálni.
A fiúk ruhája szinte ugyanolyan volt, csak az ingek színe különbözött.
-Akkor készen is vagyunk.-csapta össze tenyereit és elindult kifizetni a ruhákat.
Gyorsan hazaértünk az úton mindketten gondolatainkba merültünk. Fura volt, hogy az üzletnél ha most jobban visszaemlékezek akkor farkas szagot éreztem, tegát akkkor emgint azért nem láttam semmit.
Most épp a La-Push mellet megyünk el, szóval az esélye, hogy megláttam s jövőt most semmi.
Ahhoz képest, hogy Bella utálta  gyorsaságot, elég gyorsan hazaértünk.
-Sziasztok!-köszöntünk  a nappalikban lévőknek. A falka szinte összes tagja itt volt, kivéve Sam. Akkor biztos Ő volt Seattle-ben.
-Szia mamii.-visította Nessie, majd anyja ölel karjai közé vetette magát.
-Szia kincsem.-adott egy puszit arcocskájára.
-Jasper merre van?-kérdeztem a többiektől?
-Elment vadászni.-felelte Esme.
-Oké, felmegyek a szobámba.
-Rendben drágám.
Bedőltem szó szerint az ágyamba és becsuktam szemeim s csak gondolkodtam.
Nem lehet gyermekem soha. Vajon Jasper nem vágyik egy gyermekre?
Soha nem fog elhagyni? Ha elhagyna is én bárhova követném.
Két hideg kezet éreztem magamon.
-Szia.-suttogtam neki, miközben hozzábújtam.
-Szia.
-Bella üzenni, hogy mindenki rád vár, szóval gyorsan szed össze magad.
-Oké, akkor sietek.-pattantam ki az ágyból és a gardróbhoz siettem, kivettem az új szerzemény, majd a fürdőbe indultam. 
Felvettem a ruhát. Ahogy megnéztem magam a tükörben tényleg gyönyörű volt az a ruha, csak a szemeben nem volt meg az a csillogás. Csináltam egy enyhe sminket. Az ajtón kopogtak.
-Búj be!
-Szia, gyere le.-nézett be Carlise, majd karon fogott és elindultunk a lépcsőn le.
Ahogy jobban megnéztem mindent az egész ház fel volt díszítve, kicsit rosszulesett, hogy Bella nem nekem szólt.
A nappaliban ott volt megint mindenki kivéve Japser, de mihelyst szólásra nyítottam volna a szám, már Bella meg is szólalt.
-Tehát, ma este egy nagyon fontos esemény fog bekövetkezni, ami az egész családra kihat. Mint tudjátok nagyon szeretjük őt. Én is nagyon szeretem, nagyon fontos nekem, de van aki jobban szereti, mindenét feláldozná érte. Bármit megadna neki.-kezdtem megrémülni, miaz Bella már nem szereti Ed-et.
-Igen az életem is feladnám érte-suttogta valaki a hátam mögött.Azonnal megfordultam és Jasper állt velem szemben.
-El sem hiszi, hogy mennyire szeretem, hogy miatta lettem az aki, hogy minden kis apró tulajdonságával imádom, soha de soha nem hagynám el, bármit megadnák neki, bármit..
-Jasper, mi folyik itt?-teljesen összezavaradtam.
-Tudod édesem, a falka nagyon sokat segítet, nem szeretem volna, ha látomásod lenne.-itt nagyon megrémísztett.
-Az a kis látomás is csak véletlen volt mert Nessie és Jake pont utána jöttek haza, de mindig volt itt valaki a falkából vagy Renesmee.
-De miért?-suttogtam
-Mert szeretlek.-majd elém állt és letérdelt.
-Alice Marie Brandon Cullen megtisztelsz azzal, hogy ezt elfogadod és amíg világ a világ szeretsz és én viszont szeretlek.-majd kinyújotta felém a kezét amiben egy doboz volt. Kinyította a dobozt majd megpillantottam egy gyönyörű gyémánt köves gyűrűt.
-Örökké.-suttogtam, majd nyakába vetettem  magam. Egy furcsa illatot éreztem a nappaliban mihez szívverés is társult, először a farkasokra gondoltam, de ugye nekik van egy jelegzetes szaguk, ez csak egy ember lehet, Nessie illatát ismerem, az Ő illata hasonlít Bella emberi illatára de Nessie-é  inkább vámpírosabb.
-Van itt még valami..vagy valaki.-tünt el Jasper majd egy kislánnyal tért vissza.
-Ő..?...-nem jöttek a szavak a számra.
-Én mondtam, hgy mindent megadok neked. Ő itt Christina. A mi lányunk.
Nem hittem a szemenek, amikor a kezembe adta Jasper a kicsi lányt, nem találtam szavakat, de hiszen ő vámpír, vagyis inkább félvér, gyönyörű volt, aranybarna szemekkel és nem volt több 2 hónaposnál.
-De ez, hogy lehet?
-Egy vámpírtámadásnál megharapta a vámpír, de nem ölte meg, így átváltozott viszont a szüleit megölték. 
Felnevelnéd velem?-kérdézte félénken.
-Örömmel.-öleltem magamhoz, és megcsókoltam, majd kislányom arcát is.
-Bella ,te ezt tudtad ugye?-fordultam felé. Mire ő csak elmosolyodott, átadtam Christit Jazznek és barátnőm nyakába ugrottam.
-Köszönöm. És nektek is Sam.-öleltem végig midenkit.
Hirtelen eszembe jutott valami. Az álom.
-Nessie te tudtad?-mire rámnézett csokoládébarna szemeivel, majd ördögien elmosolyodott.
-Héé te....nem szabadott volna elárulni kis ördög.-kapta fel Emmett Nessie-t.
-Jaajj csak  ne csikizz, rakj már lee Em bácsi.
-Jó van jóé van-nevettek fel, mire egy apró hang is felcsendült, mindenki az új jövevényre kapta szemét. Ez az én kislányom nevetése volt. Azonnal hozzájuk futtotam, felkaptam kezembe az én tündérem és megpusziltam arcocskáját.

-Mamíí-mondta nekem. Éreztem, hogy elkezdtet szúrni a szemem. Olyan jó érzés volt ezt hallani.

Jasper átölelt hátulról és a fülembe sutogott.
-A gyémántkő mely örökké ragyog.
Most végre megértettem mire gondol, ez volt  a változás ami kellett és amitől újra a régi, vagyis inkább a régitől sokkal boldogabb Alice, feleség, anya és barátnő lettem.


Képek: 
 Bella ruhája:




















Rosalie ruhája:


















Alice ruhája:


















Esme ruhája:



















Renesmee ruhája:




















Christina Cullen:

2010. május 11., kedd

Sziasztok:)

Rég nem volt már ezen a blogon semmi.
De most már jelenteném, hogy félig készen van a Gyémántkő.
Próbálok sietni vele.
Rajta vok.
Puszi Szandi

2010. március 14., vasárnap

Helooo.

Sziasztok

most írom a frisset.
A holnapi nap fojamán fel fog kerülni.
Nah de a lényeeg.

Megy az ajándék mailbe csajjooook.:P

puszill titeket: Szandi

2010. március 12., péntek

VÉGSŐ EREDMÉNYEK!!!!!

Tehát mindenkinek szeretném megköszönni a munkáját.
Dolgoztattok vele és le a kalappal elötettek.Nagyon tetszettek az ötleteitek.
Sok féle verziót olvashatunk és mindben más fogott meg de csak a három legjobbat választhatom ki.
De szerintem itt mindenki nyert.NYertem én azzal h beküldtétek és ilyen csodálatos munkákat olvashatam.
Nyertetek ti a pályázók akik megírhatták és a szavazók akik úgyanúy mint én csak csodálhatuk ezeket a fantasztikus sztorikat!
MIndenkinek köszönöm a munkáját.
Nem is húzom az időt tovább, hosszú hétvégém lesz.
ÉS még a frissel is rágjátok a fülem, ami hétfőn fennt lesz:)

3.helyezett:vampire nori és Abigel
2.helyezett:Szabó Niki
1.helyezett:Gicus

A harmadik poszton osztoznottok kell.
Magyarázat.:
Vampire nori: nagyon tetszett ahogy megformáltad az alakokat, olyan vt amilyet elképzeltem:Dköszönöm
Abigel: A tiéd is nagyon tetszett, a történet ugye még az emberi belláról szól, nagyon tetszett.
Itt nem tudtam választani, ezért ti kaptáttok:D

Gratulálok.
Az ajándékok legkésőbb péntekig mindenki megkapja:D
puszil titeket: Szandi

UI.mailben vagy akár itt kérem kommentelni az eredményeket:D

Eredmények.


Sziasztook:D

Már meg van a döntésem!
És hangsúlyozom NEM a szavazatok döntenek, sokat számítanak de az csak segítség nekem hogy lássam hogy szerintettek melyik volt a legjobb:D
Ha a szavazás lezáruk kiírom az eredményeket!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
puszi Szandi

2010. március 5., péntek

Hajajj, az a helyzet, hogy véletlenül elírtam Nóri nevét, siettem és a netem is szaakszik.
Megpróbáltam áttírni, de már nem engedi, viszont ha törlöm az eddigi szavaztok bukknak.
Ne haragudj Nóri:(
Tehát nem Szölősi Nóra HANEM SZÖLLŐSI NÓRA.
SZAVAZZATOK ÉS GYŐZZŐN A JOBBIK:D

Ne haragudj Nóri:S
 Szandi

Szabó Niki pályázata

Gyémántkő

Észre sem veszi az ember, hogy a nappalok és az éjszakák milyen gyors egymásutánban követik egymást, ha a köztes időt van kivel eltöltenie. Mióta összeházasodtunk Nessie-vel, nagyot fordult velünk a világ. Már nem kellett Edward és a Cullen család többi tagja elől bujkálnunk, mert azáltal, hogy összekötöttük az életünket, a minket fogva tartó erkölcsi láncok lehullottak, és mi szabadon vétkezhettünk. Persze nem egy vacak papír vetett vissza minket, hiszen amikor Nessie megszületett, a szívembe már akkor beleégett a neve.

A nászutunkat Alice egy szigetre szervezte meg, ahol Bella és Edward is töltötte a mézesheteit. Kicsit ódzkodtam attól, hogy oda kell vinnem Nessie-t, ahol a szülei is jártak, de megláttam a csillogó szemeit, és azonnal áldásomat adtam rá. Hogyan is mondhatnék nemet azoknak a csokoládébarna szemeknek, amik olyan gyöngéden pillantanak rám? Az olyan lenne, mintha a nagy erejű szélvihar ellen harcolnék: felesleges és szánalmas.

Unatkoztam a házban a kanapén elnyúlva, pedig a finom vacsora, amit Nessie főzött, kicsit elnehezítette a pilláimat. Van egy olyan sejtésem, hogy szándékosan etetett álomba, hogy bűntudat nélkül hagyjon magamra. Esme szigete, amit Dr. Cullentől kapott, nemcsak természetes, hanem a mesterséges pompáival is elvarázsolta az ide látogatót. Néhány éve ugyanis a doktor egy üvegházat építtetett a feleségének, mivel köztudott, hogy Esme imádja a virágokat. Amikor megérkeztünk, Nessie egy bűnbánó csók után kacagva illant el a házba. A délutánt a virágoknak szentelte, az éjszakát pedig nekem. Nem ez volt ugyan az első együttlétünk, de ha jobban belegondolok, nekem minden csók és érintés eget rengető volt és szédítő. Talán ezeknek az emlékeknek köszönhetően, vagy csak az unalom bírt rá, de Nessie után indultam.

- Bejöhetek? – kopogtam be az üveg ajtaján.

Ez a ház olyan volt, mint egy tükör, ahonnan minden egyes négyzetcentiméterről az arcom köszönt vissza.

- Sajnálom – tárta ki előttem az ajtót Nessie. Az arca kipirult a bent lévő párától és a melegtől, a vörös haja, aminek a selymes tapintását már az ujjaim között éreztem, itt-ott rendezetlenül állt. A földet söprő fehér flanel hálóingje pántja lecsúszott a válláról.

- Úgy nézel ki, mint aki ezer húsevő növénnyel harcolt – állapítottam meg nevetve, és magamhoz rántottam.

- Csak egyik cserépből a másikba ültettem át az egyik virágot – forgatta a szemeit és lágyan megcsókolt.

- Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz munka. – Tetőtől talpig végigmértem a testét és rájöttem, hogy akkor is ő lenne a számomra a legszebb, ha föld borítaná a kezét és levelek lógnának a hajából.

- Jól szórakozol rajtam, Jacob Black? – vont kérdőre felszegett állal és elhúzódott tőlem.

- Legutóbb az esküvőnk napján szólítottál a teljes nevemen, amikor kimondtad a boldogító igent.
- Nem kell emlékeztetned, nem felejtettem el. – Újra elmosolyodott és összekulcsolta a kezeinket, majd bevezetett az üvegház belsejébe.

Virágtenger fogadott, és a szirmok sokszínűsége színhullámok ezreiként csapódott a szemem világának. Az egyedüli biztos pontom a hullámzó tengerben Nessie kissé hűvös bőre volt. A hosszában végigfutó asztalokon virágok sorakoztak, a mennyezetről vízpermetek csövei lógtak. Ahogy elhaladtam mellettük, a kezemet végighúztam selymes levelükön.

- Nagyon szép itt minden – jegyeztem meg halkan.

- Esme nevében is köszönöm – suttogta Nessie, mikor megállt egy agyagcserépnél, amiből egy ötágú, csillag alakú és hófehér szirmú virág nőtt ki. – Ugye milyen finom illatú?

A virágot, aminek nem tudtam a nevét, a kezébe kapta, és az arcom elé tartotta. Amint megéreztem az illatát, egy mező jutott az eszembe, ahol ugyan még sohasem jártam, de a képzeletem erre a helyre repített, ahol a nyugalom apró virágokként testet öltve vett körül minket.

- Olyan az illata, mint a tiéd – mormoltam becsukott szemmel. Nessie szívverése felgyorsult, tisztán kihallottam, ahogyan a bordáit verdesi.

- Nem a virágnak kell hozzám hasonlítania, hanem nekem őhozzá – felelte, miközben elcsuklott a hangja.

Kinyitottam a szememet és Nessie bájosan félénk féloldalas mosollyal az arcán figyelt engem. Olyan könnyedén csusszant a tenyerem a derekára, hogy észre sem vettem.

- Te ellentmondasz minden természeti törvénynek, mert annyira gyönyörű vagy – bókoltam határozottan és puha csókkal jutalmaztam őt. Nem támogattam, ha kárt okoztak az anyatermészetnek, de fontosnak tartottam letépni ennek a fehér virágnak egy szirmát, hogy Nessie hajába tűzhessem.

- Jázmin – kapott a kis virághoz és szórakozottan megérintette. - Ne beszélj butaságokat! – zihálta Nessie akadozó nyelvvel, amikor a másik tenyeremet is a csípőjére illesztettem.

Nem sokat teketóriáztam, azonnal az ölembe kaptam és felültettem az asztalra. Szorosan hozzápréselődtem, a fejemet a melleibe fúrtam és belecsókoltam a nyakába, amire a válasz egy mély sóhaj volt. Az erein még intenzívebb volt a teste illata, amivel keveredett a virágok zamata is. A zsigereimben éreztem, hogy akar engem.

- Jakeee… - nyögött fel Nessie. Az ujjaimmal körkörösen masszírozni kezdtem a bőrét és a vékony flanel anyag alatt könnyen kivehető volt, hogy reszket.

- Csak engedd meg, hogy szeresselek – mormoltam a vállába, és az ujjbegyeimet végigfuttattam a gerincén.

Nessie megengedte, hogy szeressem őt. A lábait a derekam köré fonta, az arcomat a kezébe vette és megcsókolt. Számtalanszor csókolt már meg, és tudtam, mi következik. A hajamba túrt, ami csak annyira volt hosszú, hogy az ujjai játékosan kalandozhassanak benne. Az ajka elnyílt, belelehelt a számba, és az illata, mint valami feromon, megtöltötte a tüdőmet. Volt idő, amikor egy ilyen csók alkalmával majdnem megfulladtam, de most csak még jobban hatalmába kerített a nyers erő.

A kezem lejjebb tévedt. A hálóingje a combjára omlott, de én utat törtem magamnak a csupasz, selymesen forró bőréhez. Nessie légzése lassan hasonlítani kezdett egy haldoklóéhoz, ezért is segítettem neki azáltal, hogy megcsókoltam őt. Miközben a tenyerem egyre feljebb csúszott a combjai között, addig a nyelvem egyre mélyebbre hatolt az ajkai között. Amikor a teste egy érzékeny pontját érintettem, a kezeivel görcsösen az asztal aljába kapaszkodott. Aztán eleredt az eső…

A mennyezetre emeltük a tekintetünket és vízcseppek hullottak az arcunkba. Azt nem tudom, hogyan, de az öntözőrendszer bekapcsolt, és minket, a sűrű lélegzetektől kitikkadt virágokat, vízpermettel locsolt le. Nessie mindig is szívesen nézte, ha vizes vagyok, mert a testem több tíz fokos hőmérsékletétől elgőzölögtek a vízcseppek a bőröm. Most is, mint mindig, hozzám dörgölőzött és élvezte a melegséget, amivel elárasztottam. Egy pillanatra sikerült túlnéznem az elém táruló csodán, és a Hold, ami olyan magasan üldögélt az égbolton, mint még soha, ezüstös fényével áthatolt az üvegablakon, és Nessie víztől nedves testére tévedt. Életemben nem sokszor láttam még drágakövet, de ahogy a vízcseppek beterítették a lenyomatom bőrét, és a Hold sugara megcsillantak azokon, úgy éreztem, hogy a mai este Nessie az én gyémántkövem, ami egyedül csak nekem tündököl.